A származásról

Nem lehet pontosan tudni, földünk melyik részében tűntek fel először a mai boxerek ősei. Annyi ismeretes, hogy már a germánok a rómaiak ellen buldog szerű kutyákkal harcoltak. Az újkor boxerjáról, mint terelő kutyáról a 19. században Münchenből találunk említést. Terelőkutya, szarvasmarhák terelésére. Ehhez elengedhetetlenül szükséges volt egy olyan kutya, amelyik nagy és erős, amellett mozgékony és kitartó. Energikusnak és erősnek kellett lennie, hogy tekintélye legyen a szarvasmarháknál, másrészt gyorsnak és rugalmasnak, hogy elviselje az ökrök lökdöséseit és ütéseit. Semmiképpen sem lehetett viszont ingerült és ideges, nehogy megijessze a nyájat, vagy szétriassza. Csupa olyan tulajdonság ez, ami egy kutyában együttesen nehezen elérhető. A jó pszichikai tulajdonságok, amelyekkel a boxer ma nagymértékben jeleskedik, ezen a hosszú ideig tartó űző-terelő kutya tevékenységi múlton alapszanak. Az 1986-os évben alakult egy boxer club Münchenben abból a célból, hogy a különböző tenyésztő érdekeket közös nevezőre hozza. Egységes standardot állapítottak meg, amely máig is a sikeres boxer tenyésztés alapjául szolgál. Arra törekedtek, hogy egy erős és félelmetes külsejű kutyából finomabb megjelenésűt tenyésszenek ki. Ma már csak tisztelettel és csodálattal adózhatunk a kutyatenyésztés úttörőinek, akiknek sikerült néhány évtized alatt, kemény munkával, egy fajta tipikus kutyát, a boxert kinevelni.