Csípőízületi diszplázia
Csípőízületi diszplázia
A csípőízület gömbölyű ízületet alkot. A felső comb gömbölyű feje beilleszkedik a medencecsont félkör alakú mélyedésébe, a csípőízületi gödörbe (vápa) – és azt körülbelül 2/3 részéig átfogja. A ráboruló felső combizomzat és egy rövid, ínszerű szalag, amely a csípőízületet a vápába húzza, tartja össze a csípőízületet. A diszplázia a csípőízületi vápa rendellenes fejlődésén alapszik. Ebben az esetben a vápák laposabbak vagy hosszabbak a normálisnál, és súlyosabb esetben nem képesek a csípőízületet befogadni. Magán az ízületi gömbön is mutatkozhatnak torzulások, amelyek laposodásban vagy kisebbedésben jelentkezhetnek. Ezek az elváltozások kifejlett formában eltolhatják a csípőízület fejét a vápától, ennek ficam lehet a következménye. Az ebből adódó hibás végtagterhelés az idő múlásával a szalagrendszer és az ízületi tok megnyúlása miatt fájdalmas, krónikusan gyulladásos alaki elváltozáshoz vezet. Az ízületi diszplázia az egyik oldalon, de akár mindkettőn is felléphet, és különböző mértékű lehet. A röntgenfelvételek a betegség állapotát és kifejlődési mértékét meg tudják állapítani, ez szükséges is. Könnyebb esetek nem jelentkeznek látható tünetekkel, és a kutyatulajdonos nem veszi észre az elváltozást. A csontrendszer kifejlődésekor, tehát kb. egyéves korban mindenesetre feltétlenül szükséges röntgenfelvétellel ellenőrizni, és ezzel az esetleges rosszabbodást megakadályozni.
A diszplázia kialakulásánál szerepet játszanak az örökletes tényezők, mert az ilyen elváltozásban szenvedő kutyák szüleinél gyakran megtalálható ez a tünet. Amellett a szakemberek más tényezők hatását is figyelembe veszik, pl. mint rossz tartás, hibás táplálás vagy túlzott terhelés is okozhat ilyen károsodást. A csípőízület erős terhelésénél (kiképzőtáborokban, akadályugrás vagy palánkmászás) és a kor előrehaladtával a károsodás haszonállatoknál a „munka” teljes beszüntetéséhez vezethet. De fiatalabb állatoknál is észre lehet venni a csípőízület károsodását, fokozatosan kifejlődő gyorsabb elfáradás, ingadozó járás, kelletlen felkelés, tartós üldögélés vagy a lépcsőn járás nehézsége mind ilyen tünetek lehetnek.
Mint említettük, ez nagyrészt öröklődő baj, a tenyésztők alapos gondossággal kell, hogy kezeljék az ügyet. Az első lépés a röntgenfelvételek egységes bevezetése a klinikákon, ezt a kutyaegyesületekbe felvétel feltételének kellene megszabni. Minden kutyabarát tartsa kötelességének, hogy egyéves korában megröntgeneztesse kutyáját, nem utolsósorban azért, hogy megóvja a növekvő fájdalmaktól. Mivel a csípőízület a legjobban megterhelt ízület, nehezen képzelhetünk el ennél fájdalmasabbat kedvenc kutyánk számára.